A tavalyi virtuális díjátadó után idén ismét személyesen adták át a Merítés-díjakat december 10-én a Nyitott Műhely kulturális központban. A moly.hu közössége által díjazott könyveket négy kategóriában ítélték oda, széppróza kategóriában a zsűri díját Danyi Zoltán, a közönségdíjat pedig Gerlóczy Márton nyerte el.
A Merítés-díjat a moly.hu közösség tagjai hozták létre 2014-ben abból a célból, hogy egy, az olvasóközönség véleményét tükröző irodalmi díjjal jutalmazzák az év legkiemelkedőbb magyar műveit. Az első évben még csak széppróza kategóriában osztottak díjat, majd ez fokozatosan bővült a líra, valamint az ifjúsági és a gyermekirodalom kategóriával. Mivel az elismerés független állami vagy alapítványi szervezetektől, így a díj pénzjutalommal nem jár.
A Merítés-díjat kapott szerzők és kötetek listáját hivatalosan a moly.hu honlapján hirdették ki. Idén is négy kategóriában hirdettek nyerteseket.
Gyerekirodalom kategóriában a zsűri és a közönség egyaránt Kiss Judit Ágnes: A csodabogár című kötetét találta a legjobbnak. Az ifjúsági kategória díjazottjai közül a zsűri díját Ling-Balogh Erna: Amikor beüt a cukor című regénye, a közönségdíjat pedig Fróna Zsófia: Démonok közt című kötete kapta. Líra kategóriában a moly.hu zsűri díját Kiss Judit Ágnes: Szlalom című verseskötetéért ítélték oda, a közönség kedvence pedig Vida Kamilla Konstruktív bizalmatlansági indítvány című fanyar hangú, vitriolos önirónával megírt verseskötete lett.
A fikciós széppróza kategóriában a zsűri díját Danyi Zoltán: A rózsákról című regényének ítélték oda. A történetben egy rózsakertész tudatfolyamába nyerünk betekintést: a munka rutinjába és saját szabályaiba menekülő főhős monológjából felsejlik, hogyan alakítja, torzítja el a testét és a lelkét a kiszolgáltatottság, és hogyan próbál az ember ennek ellenállni. Korábban megjelent könyvajánlónkban azt írtuk, “akár egy gyógyulási folyamat dokumentációjaként is olvashatjuk a történetet, a főhős testi és lelki megtisztulásának leírásaként. Nemcsak az elmét rágják ugyanis a mániás depresszióvá terebélyesedett emlékek, hanem az élő szövetet is, a rák ráadásul olyan helyen támad, ahová a szépirodalom ritkán merészkedik.”
A narrátor hosszas készülődés és halogatás után, hátrahagyva a rózsaültetvényt, végül elindul Nyugatra, és útközben fokozatosan – sziromról sziromra – hántja le magáról a múlt kényszerbetegségeit, hogy végül, eredeti céljától távol, a belga tengerparton szembesüljön a rózsák igazságával.
“Reményeim szerint a rózsák és az ember viszonyán, kapcsolatán, kapcsolódásán keresztül egy általánosabb érvényű képet tudunk alkotni magunkról, olyan képet, amely nem a történelmi korokhoz köthető.” – nyilatkozta az író, Danyi Zoltán egy korábbi interjúban a könyv kapcsán.
A moly.hu közönségdíját fikciós széppróza kategóriában Gerlóczy Márton: A katlan című regénye nyerte el. A könyv – ami Danyi Zoltán könyvéhez hasonlóan bekerült a Libri irodalmi díjak 2022-es döntőjébe is – egy folytatásos identitás-thriller első kötete, melyben a szerző egy titkokkal teli, különösen szövevényes családtörténet előzményeit meséli el.
Gerlóczy Márton egy korábbi interjúban számolt be arról, hogy ő eredetileg Váczi Márton néven született, hatéves korában elvesztette az édesapját, és tizenkét évesen tudta meg, hogy akit gyászolt, nem a biológiai apja volt.
Édesanyja elmondta neki azt is, hogy a családba érkező nevelőapja az igazi édesapja. S ha ez még ez volna elég, a történet ezután is tartogat meglepetéseket, egy újabb törésre derül fény a család identitástörténetében. Mikor Gerlóczy Márton 2018 tavaszán az apai ősei nyomába indult, kiderült, hogy a nagyapja sem Gerlóczy néven született, és ő is fiatalon vesztette el az igazi apját.
“Úgy éreztem, dolgom van ezzel, ki kell derítenem az igazságot. Ebben a törekvésemben nem sokan támogattak, így aztán DNS-vizsgálatokat végeztünk, mert a gének nem hazudnak. Négy hónap után derült fény mindenre, a nagyapám titkára, és arra is, hogy végül is a nagyapám nem a nagyapám, ahogyan az apám sem az apám. Ezt nevezem én identitás-thrillernek” – mondta el a szerző az interjú során.
A katlan története szerint az író Gerlóczy Márton egy szicíliai kis településre utazik, hogy a néptelen falucska egyik eldugott házában a művén dolgozzon. Munkája túlmutat a szépirodalmon: saját örökségét kell fellelnie.
A gondosan eltitkolt családi legendát DNS-teszttel alátámasztani igyekvő író kutatásának tétje saját múltjának újraírása. Ez egyszerre felemelő és veszélyes munka, hiszen bár rálel sosem ismert őseire, a tabuként kezelt bizonytalan származás feltárása alaposan felforgatja a nemesi vérvonal kitűnőségéhez ragaszkodó család békéjét. Gerlóczy Márton a regény állításai szerint másodszor veszíti el saját magát, és másodszor kell felépítenie egy ént a semmiből.
“Ezen a télen […] meg kell tudnom, hogy ki voltam, mivé lettem és kit kell megkeresnem, mielőtt azzá a valakivé akarnék válni, mielőtt azzal a valakivel akarnék azonosulni, aki új életet kezd és esetleg bele mer vágni abba, hogy felesége, családja, gyermeke legyen.”
Nincs mese, nem halogathatja tovább, tükörbe kell néznie, hogy soha többé ne csapja be senki arról, ki néz vissza rá – írtuk egy korábbi könyves ajánlónkban –, ehhez pedig meg kell találnia a tükröt. Ez a regény az első állomása egy irodalmi zarándokútnak.
“Az első rész meglehetősen pofátlanul ér véget. Azt szerettem volna, ha az olvasó is átéli annak a bizonytalanságnak a terhét, amit én éreztem, amikor megértettem, hogy most várnom kell. Napokig, hetekig, vagy akár hónapokig. Nem tudtam, ki az apám, négy hónapon át nem volt apám. A harmadik rész lesz ennek a négy hónapnak a története, az első rész csupán az előzményekkel foglalkozik, hogy később átláthatóak legyenek a viszonyok, a családi háló. Számomra a regény, amit meg szerettem volna írni, most kezdődik majd” – árulta el az író a vele készített interjúban.
Kiemelt kép: Wertáb Botond
