Boleslaw Prus A fáraó című, minden értelemben monumentális regényében van egy jelenet, amikor a szereplők egy barlangban gigászi, általuk nem eviláginak tartott lények óriási csontvázát csodálják. Az epizód akár valós eseményekre is alapulhatott, elvégre a későbbi korokból a világ több pontjáról – köztük Erdélyből is – származik leírás, miszerint az előző évszázadok emberei leginkább hegyi barlangokban, vagy más, a környezeti eróziótól jól védett helyeken óriási csontokra bukkantak. Arról is van tudomásunk, hogy például a középkori Budán a Bécsi kapu boltívébe ugyancsak hatalmas csontok voltak felerősítve, amelyeket a magyarok Toldi Miklósnak, a megszálló törökök pedig később az ő mitikus hősüknek, Gürz Eljásznak tulajdonítottak, de mindenképpen úgy érezték, hogy e nem földi eredetű maradványok megvédik a várost az ellenségtől.
Ma már persze jól tudjuk, hogy ezek a leletek nagyon is evilági lényekhez tartoztak: a hajdani emberek ily módon találkozhattak az ősvilág élőlényeinek fossziliáival – nem csupán a jégkorszak mamutjának vagy barlangi medvéjének akár teljes csontvázával, hanem még régebbi állatok, így a dinoszauruszokéival is. Meglehet, talán az efféle gigantikus ősleletek nyomán született meg a sárkányoknak a legendákban és mesékben gyakran felbukkanó figurája. (Nem beszélve arról a merész feltételezésről, miszerint a Földön már több emberi civilizáció létezett, és közülük az egyik esetleg együtt élt a dinókkal. De ez egy valóban nagyon messzire vezető hipotézis.)
Ez a képzeletbeli teremtmény számtalan nép mitológiájában és kultúrájában jelen van, és a civilizációk sokszínűségének köszönhetően korántsem egyforma tulajdonságokkal, képességekkel és jellemzőkkel lett felruházva.
Nyugaton például a sárkány alapvetően gonosz, negatív figurát jelöl, ami a folklórban is visszaköszön, többek között a magyar népmesékben is gyakran a hétfejű sárkány a legyőzendő lény, akin túljutva nyeri el az egyszerű legény a királylány kezét és a fele királyságot. A sárkányoktól való félelem lehet a magyarázata annak is, hogy alakjának a heraldikában is fontos szerep jutott, oly módon, hogy hajdanában a címerpajzsokon és a zászlókon való felbukkanásától remélték az ellenség elrettentését. A középkori szobrok és más ábrázolások gyakori témája volt, ahogyan Szent György legyőzi a sárkányt, és Zsigmond király is azért Sárkány-rend néven alapított lovagrendet, hogy ezáltal a teremtmény nem evilági erejét és hatalmát a saját szolgálatába állítsa. A rend tagja volt Vlad Dracul havasalföldi fejedelem, akinek utódja, Vlad Tepes „a Sárkány fia”, azaz Drakula néven vonult be a történelembe és a kultúrtörténetbe.
Keleten ugyanakkor többnyire jóságos, nagylelkű és védelmező sárkányokkal találkozhatunk. Kínában például csupa pozitív dolgot kapcsolnak hozzájuk, a jóság, a béke, a bőség, a termékenység, a kitartás, a siker szimbólumaként tekintenek rájuk, a kínai mitológiában pedig megkülönböztetnek égi és földi sárkányokat, amelyek az ég, illetve a föld kincseit hivatottak őrizni, miközben a sárkánykirályok a vizeket uralják. Ehhez kapcsolódik a négy sárkány legendája, miszerint egyszer, egy óriási aszály alkalmával a föld teljesen kiszáradt Kínában, így az emberek termés híján éhezni, víz hiányában pedig szomjazni kezdtek. Hiába fohászkodtak Jáde császárhoz, a fellegek uralkodójához, az szórakozottságában elfelejtett esőt küldeni nekik.
A Sárga Sárkány, a Hosszú Sárkány, a Fekete Sárkány és a Gyöngy Sárkány viszont megsajnálták az embereket, és beszámoltak a császárnak a tragédiáról. Jáde megígérte, hogy segít, mégse küldött továbbra sem esőt. A sárkányok ezért elrepültek a Keleti-tengerhez, annak vizét az ég felé permetezték, ahonnét eső formájában a földre hullt. Jáde dühében négy hegyre száműzte a sárkányokat, amit halálukig nem hagyhattak el. Azonban a négy sárkány nem akarta, hogy az emberek ismét víz nélkül maradjanak, ezért folyóvá változtak. Hosszú Sárkányból lett a Jangce, Sárga Sárkányból a Sárga-folyó, Fekete Sárkányból az Amur, Gyöngy Sárkányból pedig a .
A fenti történet is azt szimbolizálja, hogy a kínai hagyományban a sárkányok többek között az emberek őrzőiként és segítőiként vannak jelen.
Léteznek olyan, évezredes kínai feljegyzések is, amelyek arról számolnak be, hogy az ásásokkal járó nagyobb földmunkák idején sárkánycsontok – ősi fosszíliák – kerültek elő a talaj mélyebb rétegeiből. Ezeknek a kínaiak mágikus erőt tulajdonítottak, és nemegyszer amulettet, sőt porrá törve gyógyszereket készítettek belőlük.
Nem véletlen, hogy ennek a mitikus lénynek a csillagjegyét is nagy tisztelet övezi. A kínai asztrológia a világ alapelemeinek működését, illetve a természet körforgását ábrázolja és magyarázza szimbólumokon keresztül. Alapvetően 12 állatjegyet különböztet meg: Patkány, Bivaly, Tigris, Nyúl, Sárkány, Kígyó, Ló, Kecske, Majom, Kakas, Kutya, Disznó. Ugyanakkor az időt 60 éves ciklusokon keresztül számolja, és úgy tartja, hogy minden egyes esztendő egy égi törzs és egy földi ág hozadéka. Ezek a törzsek és ágak egyszerre kapcsolódnak a kínai naptár által számolt holdhónapokhoz és az állatjegyekhez, ily módon formálják a jellemet és a sorsot, akár az egyénre levetítve is.
Ennek megfelelően minden holdújévkor más-más állatjegy ereje hat az adott esztendőre. 2024. február 10-én például a Sárkány éve vette kezdetét. Mi több: a Fa Sárkány esztendeje, hiszen a sárkány az öt elem (fa, tűz, föld, fém, víz) közül most az elsőhöz kapcsolódik, ami azt jelenti, hogy a mitikus lény említett tulajdonságaihoz hozzá kell vennünk a fa által szimbolizált stabilitást, kreativitást és hűséget.
(Legutóbb, 2012-ben a Víz Sárkány évét ünnepeltük.) A kínai asztrológiai hagyomány szerint azoknak, akik eredetileg is a Sárkány évében (1940, 1952, 1964, 1976, 1988, 2000, 2012, 2024) születtek, különösen jó lesz az idei esztendő, hiszen eleve magukénak tudhatják az állatjegy erejét és nemes tulajdonságait, amire ráduplázódnak a 2024-es évnek ugyancsak a Sárkány jegyében megjelenő pozitív hozadékai. Nem beszélve arról, hogy a Fa Sárkány évében születetteket a kíváncsiság és az állhatatosság jellemzi, ezáltal fantáziadús ötleteiket koncentráltan véghez is tudják vinni. Ugyanakkor a természetesen a többi jegy szülöttje is csupa jót várhat a Fa Sárkány évétől.
A sárkányok kínai ábrázolásában több állat ismertetőjegyei köszönnek vissza. Ezek a legendás teremtmények szarvat viselnek, akár a szarvasok, fejük a tevééhez hasonlít, szemük a démonokéhoz, nyakuk és farkuk vékony és hosszú, mint a kígyók teste, a hasuk kagyló alakú, pikkelyeik vannak, akár a halaknak, illetve karmaik, akár a sasoknak, a mancsuk a tigrisek mancsára, a fülük pedig a bivalyok fülére emlékeztet. Mindez azt sugallja, hogy a Sárkány évében több állatjegy ereje egyesül.
Az irodalomban is bőséges figyelem és szerep jut a sárkányoknak, alakjuk számos írót megihletett, gondoljunk csak a teljesség igénye nélkül Tolkien műveire, vagy éppenséggel Eragon történetére. Nem mellesleg többek között olyan neves írók születtek a Sárkány évében, mint Annie Ernaux (1940), J.M. Coetzee (1940), Douglas Adams (1952), Orhan Pamuk (1952), vagy Bret Easton Ellis (1964).
